Ugrás a tartalomra

Interjú Balázs Péterrel

Villamosmérnökként végzett, 8 éve kezdett az ELMŰ-nél, ez az első munkahelye. Az energiakereskedelmi osztályon dolgozik csoportvezetőként, villamosenergia-kereskedelemmel foglalkozik. Napi munkája mellett interjúkat ad a céget érintő kérdések kapcsán, prezentációkat tart ügyfélrendezvényeken, de adott már elő egyetemen is számos hallgató előtt. Professzionálisan trombitál, régebben a Kecskeméti Katona József Színház zenekarában játszott. Manapság pop zenét játszik saját zenekarával. A zene mellett számos további hobbija van a futballtól a vitorlázáson keresztül egészen a borászkodásig. Bemutatjuk Balázs Pétert, nagyköveti programunk harmadik tagját.

Emlékszel a legelső ELMŰ-nél töltött munkanapodra? Elmeséled, hogy milyen volt?

Számomra elég emlékezetesen teltek az első hetek, úgyhogy erről bőven tudok mesélni. Egy hétfői napon kezdtem, a szokásos HR ügyek elintézése után egyből elvittek a kollégákhoz. A kereskedés akkor még elég klasszikus módon történt: nem csetelni kellett a brókerekkel, hanem hangosan telefonálni, óriási pörgés közepette. Gyakorlatilag olyan volt a hangulat, mint a Wall Street Farkasa című filmben. Mindenki nagy erőkkel dolgozott, elég feszült volt a légkör. Egy kedves kolléganő vett a szárnyai alá, körbevitt, gyorsan bemutatott mindenkinek. Utána visszaültem az irodába, ahol annyira rohamtempóban folyt a munka, hogy nem igazán volt idő a magyarázásra vagy betanításra. Ezért az első néhány napban nagyon aktív megfigyelőként néztem a munkát, éreztem, hogy hamar fel kell majd pörögnöm nekem is. Ezt megerősítette az is, hogy megtudtam: az elődöm gyakorlatilag 2 ember helyett dolgozott, a kolléganő, aki betanított pedig szintén távozóban volt. Mindezek ellenére sem ijedtem meg, és a harmadik napon már én magam is kereskedtem.

Eszembe jut még egy történet az első hetemről. Az egyik közös ebéd során az egyik kolléga viccesen odaszólt a többieknek, hogy „Nagyon figyeljetek az új srácra!”. Megkérdeztem, hogy vajon miért mondta ezt. Kiderült, hogy az előttem felvett jelentkező 2-3 nap után úgy távozott, hogy az egyik ebédszünetben azt mondta, aznap kint eszik. Sosem látták viszont.

Bulik szempontjából pedig elég jól időzítettem a kezdést. Az első héten pénteken nagy trader party volt dunai hajókázással és minden jóval, egy hét múlva pedig a csapatépítőn vehettem részt.

Mesélj a napi munkádról! Mit szeretsz benne leginkább?

A jelenlegi munkámban azt szeretem a leginkább, hogy nem csak sztenderd, operatív, határidős feladataim vannak, hanem sokkal nagyobb mozgástérrel rendelkezem. Reggel a csapattal közösen átbeszéljük a napi feladatokat, onnan mindenki megy a maga útján. Nincs szigorú felügyelet, erős kontroll, teljesen bízom a csapatomban. Így jut időm és energiám folyamatfejlesztésre, rendszerfejlesztésre, a társosztályokkal való együttműködésre. Ezeken a megbeszéléseken számos területről érkezünk, meghallgatjuk egymás problémáit, és közösen dolgozzuk ki a lehetséges megoldásokat.

Nagyon szeretem még, hogy folyamatosan fejlődnöm kell ahhoz, hogy jól tudjam végezni a munkámat. 3-4 éve talán egy kis üresjárat volt a piacon, emiatt a munka is egysíkúbb volt, de az elmúlt 2-3 évben akkorát változott a piac, hogy muszáj lépést tartani. Ez valakinek lehet, hogy bosszantó lenne, de én élvezem, hogy állandóan agyalni kell, mert minden nap történik valami a nagyvilágban, ami közvetve minket is érint. Képben kell lenni a politikai élet történéseivel, a hazai mellett a világgazdasággal, a nyersanyagárakkal, a devizaárfolyamokkal, sőt azzal is, hogy éppen hol zajlik háború. Egyszóval komplex, naprakész gazdasági szemléletre van szükség a munkánkhoz.

Biztosan sok szép emléket őrzöl az elmúlt évekből, amik a munkádhoz kapcsolódnak. Elmesélsz nekünk egyet?

Az egyik legszebb emlékem gyakorlatilag egy kétéves „rejtély megoldása”. Amikor 2010 nyarán felvételiztem a céghez, láttam, hogy rengeteg jelentkező van. 90 ember közül végül engem választottak. Nem sikerült rosszul az interjúm, mégis szerettem volna megkérdezni a főnökömet, hogy mi alapján esett rám a választása. Két évvel később egy céges vitorlázáson sikerült feltennem neki a kérdést. Azt válaszolta, hogy belenézett a szemembe, és tudta, hogy bármilyen feladatot ad majd nekem, azt képes leszek megoldani. Ez egy nagyon fontos pillanat volt számomra.

Ha néhány mondatban kellene összefoglalnod, mit mondanál, miért vagy büszke arra, hogy az ELMŰ-ÉMÁSZ-nál dolgozol?

Számos olyan pillanat volt az elmúlt 8 évben, amire nagyon büszke vagyok. Az egész pályaívemet említhetem, hiszen kezdőből rövid idő alatt sikerült középvezetői szintig jutnom. Szerintem ritka az olyan nagyvállalat, ahol erre lehetőség van, ahol ennyi segítséget és támogatást, bíztatást kaphat az ember. Az elején mindezt lehetetlennek képzeltem, de aztán megtapasztaltam, hogy itt ez is lehetséges.

Másrészt büszke vagyok arra, hogy alkalmasnak tartanak a feladataim ellátására. A napi munkám mellett nyilatkozni is szoktam, több ízben képviselhettem már a céget interjúk, előadások formájában. Ez a bizalom hihetetlenül jól esik, és hatalmas motivációt ad a folytatásra.

Ha egy napig te vezethetnéd az egész céget, mit tennél?

Hmm, érdekes kérdés! Nehezen tudom elképzelni, hogy én vezetem a céget. Viszont, ha csak egy napról lenne szó, akkor mindenkinek szabadnapot adnék, hogy el tudjunk menni egy nagy, közös csapatépítőre. Valamiféle élményprogramot szerveznék, amin keresztül még jobban megismerhetnénk egymást.

Mesélj a hobbidról! Mit szeretsz benne a leginkább?

Hmm, érdekes kérdés! Nehezen tudom elképzelni, hogy én vezetem a céget. Viszont, ha csak egy napról lenne szó, akkor mindenkinek szabadnapot adnék, hogy el tudjunk menni egy nagy, közös csapatépítőre. Valamiféle élményprogramot szerveznék, amin keresztül még jobban megismerhetnénk egymást.

Ha egy másik osztályon vagy területen kellene dolgoznod, mit választanál cégen belül?

Nagyon jól érzem magam abban, amit most csinálhatok, szeretem a munkámat. Ha mégis mondanom kellene valamit, akkor egy innovációs vagy projektmenedzsment osztályt tudnék elképzeli.

Rengeteg hobbid van. Mesélnél róluk egy kicsit?

Trombitálok, korábban a Kecskeméti Katona József Színház zenekarában játszottam, jelenleg a saját zenekarommal játszunk jazz-popot. Régi nagy szerelmem a foci, gyerekkorom óta szenvedélyesen űzöm. Nemrég hagytam abba a profibb versenyzést: tavalyig igazolt megyei játékos voltam, de egy ideje már kevesebb időm jut rá. Ennek az is az oka, hogy újabb két hobbival gazdagodtam.

2-3 éve kezdtem a vitorlázást, amit egyre komolyabban veszek, májusban már egy csapatversenyen is részt vehettem. Szintén új szenvedélyem a bor. Egyszerű fogyasztóként indultam, majd elvégeztem először az alap- majd a középfokú borismereti képzést. Bízom benne, hogy nem is olyan sokára odáig juthatok, hogy megpróbálhatom elkészíteni a saját boromat!

Mi a kedvenc filmed vagy sorozatod?

Mindig az a kedvenc, amit éppen nézek. Ha ki kell emelnem, akkor sorozatból a Trónok harcát és a Dextert mondanám. Filmek közül az Életrevalókat szerettem meg nagyon, emellett azokat kedvelem, amik elgondolkodtatnak, megmozgatják az agyamat is. Szeretem például a tudományos-fantasztikus műfajt. 

Milyen zenét kedvelsz?

Szeretem a jazzt, sokat hallgatom a Jazzy Rádiót. A popban is találok kedvemre valót, de például a rock, a metál vagy a rap elég távol áll tőlem.

Évek óta zenélek egy zenekarban, ami most épp egy váltás kellős közepén van: a hobbizenélésből igyekszünk előre lépni, és komolyabban venni a dolgot. Lett egy szuper énekesnőnk, nevet is váltottunk, NaNi On the Run-ként folytatjuk.

Hogyan képzeled el a nyugdíjas éveidet?

Lehet, hogy furcsa, hogy ilyen fiatalon ennyire konkrét elképzelésem van erről, de én tisztán látom magamat egy Balaton környéki szőlőbirtokon, ahol a saját boromat készítem, szabadidőmben pedig vitorlázom.