Ugrás a tartalomra

Energiaszektor és klímaváltozás – Mit hoz a jövő?

Az államok mellett az egyes gazdasági ágazatok, vállalatok, sőt az egyének is sokat tehetnek a klímakatasztrófa elkerüléséért. Kulcsszerepe van az energiaszektornak, amely nemcsak önmaga lépked egyre gyorsabban a karbonsemlegesség felé, de mély beágyazottsága révén számos további ágazat és a civil élet szereplőit is ebbe az irányba viheti. Dr. Szabó Lászlóval, az ELMŰ-ÉMÁSZ Energiakereskedő Kft. ügyvezető igazgatójával beszélgettünk.

- A klímaváltozás és az energiaszektor viszonyával kapcsolatban két véglet juthat eszünkbe: a hagyományos nagyerőművek, és – jó esetben – az egyre nagyobb számban létesülő nap- és szélfarmok. Melyik az ágazat igazi arca ma?

- Az energiatermelésről még mindig sokan hajlamosak bányákra és kéményekre asszociálni, de a megújuló energiaforrások látványos térhódítása örvendetesen gyors ütemben változtat ezen. A központosított energiatermelés gyakorlatilag egy nagyon régi társadalmi mandátumon alapszik. Szénféléket már több ezer évvel ezelőtt is bányásztak, és a fosszilis energiahordozók feltűnésével az ember egy idő után a saját kényelme érdekében igényt formált az energia centralizált előállítására és hatékony elosztására. Amikor a klímaváltozás és az energetikai ágazat viszonyát vizsgáljuk, valójában a szektornak az anyatermészettel fenntartott kapcsolatát szemléljük. Csaknem olyan intenzív szimbiózisról van szó, mint a mezőgazdaság és a természeti környezet esetében, hiszen minden egyes primer energiahordozónk innen származik. Hiszem, hogy ezek közül a megújulóké a jövő.

 

- Mintha ma már másról szólna ez a társadalmi felhatalmazás.

- Valóban, az energiaszektor szereplőitől egyre többen várják azt, hogy változtassanak a klímaváltozás irányába ható folyamatokon. Bizonyára ez az elvárás is hozzájárul ahhoz, hogy ez a leggyorsabban tisztuló ágazat. Hogy csak a legkézzelfoghatóbb példákat említsem, a fosszilis tüzelőanyagot égető erőművek fokozatos kivezetése kulcsfontosságú, ahogyan ezzel párhuzamosan a megújuló energiaforrások növekvő mértékű kiaknázása is. De ez csak a termelés, a fogyasztási oldalon legalább ugyanekkora jelentőségű változásokra van szükség.

 

- Például?

- Ezen a fronton már a felhasználók és a kereskedők is szerepet kapnak, és jó esetben közösen tesznek lépéseket. Az igazán nagy potenciál abban rejlik, hogy egy energiacég nemcsak a saját háza táján tehet sokat a fenntarthatóságért és a környezetvédelemért, hanem a partnerei révén sokkal szélesebb spektrumra terjesztheti ki ezt a törekvését. Ahhoz, hogy ez sikerre vezessen, meg kell érteni, hogy a szolgáltató és az ügyfél kapcsolata ma már messze túlmutat az áram- és földgázkereskedelmen: komplex energetikai megoldásokra van szükség. Megjelent a harmadik „alaptermék”, az energiatakarékosság, illetve –hatékonyság. A takarékosság alatt jórészt passzív megoldásokat értek, amikor egyszerűen visszafogjuk a fogyasztást például a pazarlás megszüntetésével. A hatékonyság összetettebb, nagyobb tudatosságot, összehangolt lépéseket, és nem utolsósorban beruházást igénylő terület. Energiakereskedőként nagy felelősség hárul ránk a már említett megújuló energiaforrások, illetve a környezetkímélő megoldások népszerűsítése terén is, legyen szó napelemes rendszerekről, hőszivattyúkról vagy az elektromobilitásról.

 

- Mennyire vevő a hazai piac ezekre a gyakorlatokra?

- A napelemes beruházások évek óta növekvő népszerűségnek örvendenek, mind a lakossági, mind az üzleti felhasználók körében. Kiforrott, fejlett, és ami még fontosabb, elérhető technológiáról van szó, időről időre kedvező támogatási, finanszírozási lehetőségek is adódnak. A hazai fotovoltaikus termelésben exponenciális növekedés tapasztalható. Idén egy szeptemberi délutánon a rendszerirányító által is azonosítható és mérhető, engedélyköteles napelemes erőművek 500 megawatt fölötti teljesítménnyel vettek részt a hazai villamosenergia-termelésben – ez megfelel egy paksi blokk beépített teljesítményének. A legkisebb kategóriába tartozó, úgynevezett háztartási méretű kiserőművek termeléséről csak iparági becslések vannak, amelyek alapján ezek a berendezések is tetemes mennyiségű áramot tápláltak be a hálózatba. Időjárásfüggő voltából adódóan ugyanakkor a napenergia-termelés jelentős kihívás elé állítja a hálózatüzemeltetőket, az ingadozó, nehezen ütemezhető betáplálás kezelése nagy feladat. Ha pedig a klímaváltozás szemszögéhez térünk vissza, szintén adódik teendő a napelemek kapcsán. Egyfelől a felmelegedés miatt egyre inkább számolni kell a túl magas hőmérséklet miatti hatásfokcsökkenéssel. A szilíciumkristályos panelek számára az alacsony hőmérséklet melletti napsugárzás sokkal kedvezőbb. Másfelől a rossz levegőminőség szintén csökkenti a hatékonyságot, azaz a károsanyag-kibocsátás mérséklése ebben a tekintetben is fontos. A hőszivattyúk szintén felszálló ágban vannak, a hatékony és takarékos hűtési-fűtési rendszereknek lassan elengedhetetlen részeivé válnak. A berendezés maga valójában a természet és egy energiatermelő közötti együttműködés, és az ember számára azért lehet annyira kedves, mert nem készen kapta, mint például a napsütést, hanem komoly műszaki teljesítmény áll mögötte. Ha pedig egy napelemes és egy hőszivattyús rendszert – amely egy egységnyi villamos energia felhasználásával akár hatszoros mennyiségű hőenergiát képes előállítani – társítunk egymással, a ma ismert és elérhető egyik leghatékonyabb kombinációt kapjuk.

 

- Az elektromobilitást sokan a zéró emisszióval azonosítják. Helyesen?

- Az elektromos járművek helyben valóban nem bocsátanak ki üvegházhatású gázokat, a teljes élettartamukra vonatkozóan nem állíthatjuk ugyanezt. Az autók, és főleg az akkumulátorok gyártása igenis jár bizonyos mértékű emisszióval. A hagyományos hajtással való összevetés pedig már csak azért sem egyszerű, mert az e-autók esetében sokat nyom a latba, hogy milyen forrásból származik a felhasznált villamos energia. Franciaországban például, ahol jelentős a tisztának tekintett nukleáris energia túlsúlya az energiamixben, egyértelműen sokat tehet hozzá az elektromobilitás a klímavédelemhez. Egy alapvetően szénre épülő termelési szerkezet esetén, amilyen például a lengyelországi, messze nem ekkora az e-autók előnye. A jelenlegi hazai viszonyok között szakértők szerint mintegy feleakkora egy elektromos autó karbonlábnyoma, mint egy belsőégésű motorral hajtott társáé.

 

- Ha már szén-dioxid: az utóbbi időben egyre több szó esik a kibocsátáskereskedelem szerepéről. Merre tart ez a piac, és mi lehet a szerepe a klímavédelemben?

- A szén-dioxid-kvóták, illetve a kibocsátási egységek kereskedelme az utóbbi másfél-két év egyik legnagyobb jelentőségű témája az Európai Unióban. A klímavédelmi megfontolások ezen a téren is egyértelműek, sőt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke kimondottan ambiciózus elképzeléseket vázolt a rendszer további szigorítására, illetve újabb nagy szennyező ágazatokra történő kiterjesztésére. A kvótarendszer azonban az energiaárakra is nagy hatást gyakorol, mi több, az utóbbi bő másfél évben a legerősebb áralakító tényezővé vált, és korábban nem látott volatilitással ismertette meg a piaci szereplőket. A kibocsátási egységek árát nemcsak az aktuális piaci események, hanem olyan várakozások is mozgatják, mint a Brexit vagy a németországi szenes erőművek leszerelésének céldátuma. Emellett a pénzügyi befektetők tevékenysége is közrejátszik az árfolyam kilengéseiben.

 

- A klímaváltozásról beszélve nem mehetünk el a víz problémája mellett. Gleccserek tűnnek el, olvadnak a sarkvidéki jégmezők, emelkedik az óceánok vízszintje. Mindez tőlünk távol zajlik, talán nehezebben azonosulunk vele. Mit jelent a vízkérdés a mi térségünkben?

- Valóban, hazánkban még a hagyományos értelemben vett vízenergia jelentősége is csekély, ugyanakkor például az összekapcsolt európai árampiacok miatt olykor ki vagyunk szolgáltatva a szomszédos országok vízhozamainak. Amikor ugyanis a Balkánon alacsony a vízállás és emiatt csökken az áramtermelés, Magyarországon keresztül importálják a villamos energiát, ez az addicionális kereslet pedig nálunk is áremelkedéshez vezethet. A vízre azonban nem csupán mint primer energiahordozóra tekinthetünk. Miután a folyók fontos szállítási útvonalként is szolgálnak, ha a szárazság miatt hajózhatatlanná válik egy-egy folyó, az a fosszilis tüzelőanyagok ellátására és árára is hatással van. Nem utolsósorban a legtöbb hőerőmű hűtésében szerepet játszanak a folyók, ezért ha kisebb a vízhozam, előfordulhat, hogy ezeknek a termelését is csökkenteni kell. A víz, akárcsak a mezőgazdaságban, az energiapiacon is sok mindennek a mozgatórugója, ezért nagyon kell vigyáznunk a megfelelő körforgására.

 

- Ki és hogyan tehet a legtöbbet ennek – és általában a klíma védelmének – érdekében?

- Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a klímaváltozás az ipar, az energiaágazat vagy a közlekedés számlájára írható. Ugyanakkor egyénként is csak akkor vonhatjuk kérdőre jogosan ezeket a szektorokat, ha bátran vetünk számot a saját erőfeszítéseinkkel. Elvárjuk a szennyező erőművek leszerelését, és tiszta technológiák telepítését, de vajon otthon lecseréltük már minden fényforrásunkat LED-re? Tiltakozunk a hulladéklerakók ellen, de vajon megteszünk-e minden tőlünk telhetőt a szelektív hulladékgyűjtés terén? Takarékosságra szólítunk fel, de vajon otthon ügyelünk-e arra, hogy ne pazaroljuk az energiát? „Ha én egyedül lekapcsolom a villanyt, azzal nem váltom meg a világot” – mondja 7,7 milliárd ember… Ez persze nem csak azért sarkos megközelítés, mert a Földön mintegy másfél milliárd ember nem fér hozzá az elektromossághoz, de az üzenet világos: egyéni, közösségi és vállalati szinten egyaránt felelősséggel tartozunk a bolygó jövőjéért.