Ugrás a tartalomra

Pogátsa Zoltán: Nem múlt el a válság

Energia Trend Magazin: Előfordulhat, hogy a konjunktúra miatt jelenleg emelkedő energiaárak egy idő után már fékezik a gazdaságot?

Pogátsa Zoltán: Az energiaárakra a keresleti-kínálati viszonyoknál sokkal több dolog hat. A növekvő árakat könnyű a kereslet bővülésével magyarázni, de a csökkenés nem mindig igazolható ennek a fordítottjával. Az elmúlt mintegy húsz évben például folyamatosan zajlik a globális középosztályosodás – ha csupán ezt követték volna az energiaárak, akkor töretlen emelkedést kellett volna tapasztalnunk.

ETM: Mi történik másképp?

P. Z.: Az olaj esetében például kartellárakról beszélhetünk. Az OPEC érdekei, a szervezeten kívüli kitermelőkkel kötött megállapodások, a finomítói kapacitások mind-mind hatnak az árakra, sokszor látszólag a globális kereslettől és kínálattól függetlenül. A végfogyasztók túlnyomó része csak a kereslet-kínálati összefüggésekkel szembesül, az energiapiac azonban nagyban eltér a hagyományos piacoktól. Ahhoz, hogy valaki mindenre kiterjedő elemzést vagy előrejelzést adjon, 30–40 ország belpolitikai viszonyait kellene mélyrehatóan ismernie.

ETM: Az előadásában úgy vélekedett, hogy a 2008-ban kezdődött válság máig sem ért véget.

P. Z.: Sok kormány és jegybank költségvetési stimulusokkal reagált. Ha megnézzük a privát vagy az államadósság szintjeit, a jegybankok könyveinek alakulását, nyilvánvaló, hogy a válságot nem megoldottuk, csupán elfedtük. A jövő generációk terhére, előrehozott vásárlásokkal átmenetileg megszüntettük a kereslethiányt. Kérdés, hogy ez meddig tartható fenn. A válságot azok az országok vészelték át a legkönnyebben – például az Egyesült Államok, Kína, Lengyelország –, amelyek tetemes mennyiségű pénzt költöttek fejlesztésekre, a kereslet felpörgetésére. Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy az amerikai vagy a kínai növekedés mögött extrém mértékű eladósodás áll, ami egy idő után nagy kockázattal jár.

ETM: Az utóbbi időben tendenciává vált, hogy még a legnagyobb olajipari cégek is megújuló energetikai projektekbe fektetnek. Ez csupán az imázsról szól, vagy tényleg ebben láthatják a jövőt?

P. Z.: A megújuló energiák ára az utóbbi időben gyorsan csökkent, több országban már támogatás nélkül is versenyképesek. Ha egy vállalat hosszú távon kizárólag fosszilis alapú vagy nukleáris termelésre rendezkedik be, akkor a pozíciói veszélybe kerülnek amiatt, hogy egy kimenő technológia birtokosaként kiszorítják őt a piacról a bejövő technológiák. Ezek tehát valódi piaci folyamatok.

ETM: Mik lehetnek a megújulók hasznosításának legfőbb világgazdasági vetületei, illetve hatásai?

P. Z.: Főként az, hogy rövid időn belül át kellene állni egy olyan gazdaságra, amely a környezetre és a klímára gyakorolt hatását tekintve is fenntartható. Egy ilyen berendezkedés az energiatermelés és az -elosztás radikális átalakulását jelentené, többek között a hálózatszerű, decentralizált termelés felé mutatna. Ez gyökeresen átalakítaná a kapitalizmus működését is. A kérdés az, hogy ez a folyamat ma zajlik-e.